Anekdota a féregről

Első közlés — Géczi János: Anekdota.

Férges a macska. Bővebben lent.

Tiltott Ábrázolások Könyve. Első közlés— Első közlés Géczi János legújabb regényét ajánljuk figyelmükbe, melyből részletet is olvashatnak nálunk. Az Anekdota rövidesen megjelenik a Gondolat Kiadónál. Kerényi Grácia fordítása A gyűjteménykönyvtárban lakott, mint errefelé valamennyi démon: nem tudom, valóságos alakja mihez hasonlít, de azt sem, hogy jelenlegi formájában kit vagy mit formáz. Talán lovat, talán egy bizánci szerzetes kezében a feltekert volument, talán virágot vagy az éjszaka kezdetén sikoltozó, veres szőrű erdei férget.

Villanyoltás után trappol a polcok közé, amikor a fénynek még megmarad az emléke, mert számára e néhány perc elégnek bizonyul az olvasnivaló kiválasztásához. A könyvtárosok úgy intézték a dolgukat, hogy senki ne maradjon a raktárban, ne zavarják munkájában, feladata teljesítésében. Vélik, hogy keres valamit, ezért emeli le a polcok valamelyikéről egyik-másik régies kötésű vagy összekötegelt, porszagú munkát, hogy aztán másnap reggel, esetleg néhány nap múlva visszahelyezze oda, ahonnan elvette.

Educatio, Ezekben az esetekben azonban a tudományosság jegyében olyan érvelési sorok bontakoznak ki, tipizálhatók, hogy úgy mondjam: a tudománytalanság tipo­lógiája dolgozható ki belőlük. E tételt különösen hangsúlyozzuk, hisz történeti ismereteink nyomán tudjuk, hogy romáink abból az erőszakmentes övezetből India jöttek, ahol Mahatma Gandhinak pontosan en­nek az alapelvnek következetes véghezvitelével sikerült népét talpra állítani. És nem mondanám Indiát erőszakmen­tesnek sem.

A felvert, áporodott könyvszag reggelenként akkora, hogy a légszűrők délig sem tudják megtisztítani a levegőt, s később is erjedő feketeribizli-illata marad a teremnek, mintha a gyümölcs levéből készített sötét tintával írták volna tele a könyvek első oldalait a hajdani tulajdonosok.

A továbbiakban egyetlen gyönyörűséges ábrázolatú iratról lesz szó, arról, amely úgy tűnt el, ha nem is váratlanul, de hirtelen, mint a könyvtár kósza, illékony, könyvtekercs után kutató szelleme.

A kézirat vélhetően a szíriai Emesszában született Romanosz egyedüli példányban megmaradt munkája. Tulajdonképpen legenda, amely mindeddig egyetlen szakavatott számára sem bizonyult fontosnak, senki nem forgatta, senki nem akarta megismerni, akárcsak az apró lovaikon vágtató, harcias nomádok a hajnali sztyeppék füvén a harmatot. Az alakoskodás mestere, Szent Romanosz a kontakion legnagyobb bizánci művészeként ismert, verseit egykor, a püspöki székesegyházak istentiszteletein harsogva énekelték.

Anekdota a féregről a dallamok szárnyán felemelkedtek a szellemi világba, áthatoltak mind a kilenc mennyei szférán, hogy előbb az angyalokat, majd a kerubokat és a szeráfokat is könnyekre fakasszák, s végül, elérve a Teremtőig, puha szőnyegként a lába elé terüljenek.

Hogy Ő járjon azon, ha történetesen lépkedni volna kedve, miként jár a paradicsom illatos, virágos kertjében. Romanosz görög nyelvű munkája, miképpen a himnuszai is, egyfajta magyarázatot és értelmezést kínálnak arra a világra, amelyben élt, s amelyről kevés forrás maradt meg, de a kutatójegyzék szerint amióta a könyvtár csak létezik, a címleíró könyvtároson s rajtam kívül senki sem kíváncsi rájuk.

Magam csupán a mondatai után érdeklődtem: különös módon fűzöttek össze, s ahányszor föléjük hajoltam, annyiszor kápráztattak el, míg végül többnyire aléltan, mint párnákra, közéjük zuhantam; ám akkor is fenntartottak, mint a rózsafa ága férgek kivonása egy nap alatt olajos szemű fülemülét.

Néha azt érzem, amit Romanosz, kinek konstantinápolyi diakónusként megjelent álmában Mária, s egy teleírt papiruszlapot adott át neki, hogy nyelje le, s miután megtette, tökéletesen kitöltötte lényét a szöveg, amelyet szemmel vagy értelemmel meg sem ismert: nincs remény. A könyvet ugyan eltüntette az éjszakai démon, aki évtizedeken keresztül könyvtárunk használójának bizonyult, aki többnyire nyerített és dobrokolt, s a legnagyobb hidegvérre helyezte el a kéziratot tartó polcok alatt a lószar tökéletes, platóniasan gömbölyű gömbjeit.

A könyv tehát eltűnt, de ez a könyvek sorsa. Azonban a szövege másolatomban megmaradt. Abban bízom, akad valaha értő olvasója, aki többet szemez ki a betűk magvaiból, mint én, aki, ha olvasgattam, csak a piros búzát válogattam, minként a galamb, giardia brain fog Ravennában, a San Vitale-székesegyház falán, fényes kövecskékből összerakva teszi ezt, amióta a pompás épület s benne a mozaikkép elkészült.

Abban bízom, hogy másolatomból nem röppen el semmi, ami a romanoszi kéziratban benne van, s nem is ragad hozzá fölös anekdota a féregről.

Férges a macska. elkaphatom? Bővebben lent.

Sem sok, sem kevés. Abban bízom, hogy a más által lapokra vetett, s egy másik ember keze nyomát viselő textus ugyanazt a históriát beszéli el. Mindazt, ami a nemzetemmel a háborúk során mostanáig történt, úgy mondtam el, hogy az események teljes leírását — amennyire lehetőségem nyílt rá — az időrend és a megfelelő geográfia szerint állítottam össze. Mert a hideg vizű folyónak is van rendje, ahogy buzgón fölfakad a forrásánál, s halkan, csobogva elindul, s fecsegő érré válik, dohogó csermellyé növekszik, szinte orátori patakká duzzad, majd vizével táplálja a köves és a háztetőcserépként egymásra lapozódó májmoháktól iszamós parton sorban álló égereket és platánokat, magába fogadva más és más ízekben gazdag patakokat — s nemhogy elvesztené a lényegét, de az új és új vízfolyásokkal kiegészülve éppen hogy megtalálja azt.

Rettentő szavú folyóként, ha már lezúdult a hegyek közül, megdarabolja a dombok lankás talpát, az alföldön kényelmes betűhurkokat, kék kanyarokat írogat a tájba, hogy végül méltóságos sodrású folyammá duzzadva ikrával telt hasú vizákat és mítosztól hófehér hattyúkat ringasson. Csónakok oldalát locsolgassa, máskor pedig elsodorjon gátat, hidat és településeket, s egyszer csak elérkezzék a feledés tengeréig, ahol egész múltja belehal a sós anekdota a féregről.

JÁNOS ÚR A POLITIKUS, VAGY A SZEGEDI KÍSÉRTET

A továbbiakban már nem az említett szerkesztési módot fogom alkalmazni: nem törődöm a bugyborékoló forrásfővel, a folyó menti mocsár sásosának hangicsáló madaraival, az elsodort villagazdasággal, mivel itt mindent leírok, ami bárhol a birodalomban megtörtént — egészen addig, míg a birodalom ki nem múlik.

Módszeremnek az az oka, hogy amíg a szereplők élnek, nem írhatom le cselekedeteiket úgy, ahogy kellene: egyedülinek a anekdota a féregről mutatkozik, s éppen olyannak, mint az emlegetett folyó, amelynek van ugyan medre, de nincs partja, amelyen bokrok gubbasztanak, s a levelek közt bogyók pirulnak; de nincs vidéke, amely megmutatná, milyen benne a víz. Ahogy senki sem kerülheti el a számtalan besúgó figyelmét — az Isterben éppúgy forognak az örvények, mint a Tigrisben vagy a Nílus sodrásvonalára fölfűzve, s a mederben gödrök mélyednek, amelyekből élve nem szabadulhat a halandó, s nem menekülhet meg a legkeservesebb halálnemtől.

Nem bízhattam meg legközelebbi rokonaimban sem. Anekdota a féregről sok olyan eseménynek, amelyről egykor írtam, kénytelen voltam elhallgatni az okát. De e művemben végül elő kell adnom azt, amiről eddig helmintok izzadnak beszéltem, továbbá a korábban elmondott események okait is. Tehát ötven évet hallgattam, s forgolódtam az ágyamban, nehogy álomba zuhanjak, s beszéljek mindarról, amit tudok: miként húzódnak a konstantinápolyi utcák északnak, miközben a házak dél felé tartanak; miként lesz minden zöld növényből sárga, piros, barna vagy kék, ahogy Theophrasztosz ugyan helyesen gondolta, de csupán peripatetikus tanítványai mertek az okáról beszélni; hogy a négy őselem közül nem a vízé, hanem a tűzé az elsőbbség, s hogy annak színébe öltözik mind, ami valódi érték, bár a vízből keletkezett minden.

Hogy ilyenképpen őse az elsőknek, de a szellemi tűz az, amelynek tiszteletében élen jár, aki elmével rendelkezik.

ÉLJENEK A SZŐKÉK!

Midőn Justinianus és Theodóra életének leírásába belefogok, dadogni kezd az ötven év beszéde alatt megedződött nyelv — az a nyelv, amelyet szólalni korábban is csak halkan hallott mindenki a császári udvarban; azt gondolták, szír származásom miatt nem tudhatom a folyékony mézhez hasonlatos görögöt. Nem szeretnék mesemondó hírébe keveredni, sem a tragédiaköltők közé kerülni.

Gyógyszerész sem vagyok, aki azt állítja magáról, ismeri a vadon és a kertekben nevelkedő herbákat, de nincs beteg, aki hasznos pasztillákért fordulna hozzá, mert páciensei közül egy sincs, aki mesterségének termékeit túlélné, hacsak nem a feledékeny idő.

Nem riadok vissza a feladat terhétől, abban bizakodom, hogy lesznek majd művemet igazoló tanúk. Igaz, munkakedvemet gyakran a meggondolás is hosszú időre gúzsba kötötte, olyanformán, ahogy a kobra tekeredik az ösvény fölé kihajló, érett terméssel megrakott fügefaágra — bár sokszor sürgetett e mű: az igazság megalkotásának a vágya.

Eszembe jutott, hogy ártalmára lesz majd a későbbi nemzedéknek, elsősorban azért, mert az a legjobb, ha az utókor nem szerez tudomást a legsötétebb tettekről, nehogy hallván róluk a zsarnokok kedvet kapjanak megismétlésükre. Az emlékezés ártalmas dolog, gonosz és fékeveszett, mint bármelyik pogány Isten, és kápráztató, mint a koszorú, amelyet hajra illesztenek, ám a növények, amelyből fonták, ártó szagokat párolognak, s megvakítják a szemet.

Aztán megbénítják a nyelvet, s csupán a tohonya test teszi tovább, mint a gép, bután a dolgát, mert azt véli, feladata van.

Educatio, 2004 (13. évfolyam, 1-4. szám)

A legtöbb uralkodó tudatlanságában egyszerűen elődei gonoszságát utánozza, és mint sóra a szakállas kecske, mézre a medve, Prométheusz májára a Kaukázus ormain lakó, karcos tollú sas, mindig és gyorsan rákap a korábbi zsarnokok bűneire. Aztán hajókat süllyeszt a tenger mélyére, és ismét elektronpénzt veret az ezüst és arany érmékből, fele áron, hogy a régi duplájáért számolja fel.

Az bírt rá azután mégis e tettekről szóló művem rejtett megírására, hogy azok, akik olvasása után zsarnoki hatalomra tesznek szert, megértsék belőle: nagyon valószínű, hogy bűneikért őket is eléri a büntetés.

Ugyanúgy, ahogy eme fenségesnek tartott, nagy szemű és hosszú körmű személyek: az én uralkodóim is jártak.

Továbbá ahogy anekdota a féregről nyomukban járók följegyzik, örök időkre nyilvánosságra hozzák gaz tetteiket és emberhez méltatlan viselkedésüket. És nekik is lesz majd egy Romanoszuk; alighogy leskribálták a számukra fontos, elképzelésüknek kívánatos históriát, haláluk után megsemmisítik azt, miként a halál a zsarnokokat, s emlékükből nem marad más, mint kivakart pergamen, szétfoszlott papirusz, elégett és széltől szertesodort papiros fehér hamuja. Hogy végül egyként visszatérjenek a földbe, oda, ahol magukra hagyva rothadnak az emlékezetre méltatlan tetemekkel — és emiatt talán tartózkodóbbak lesznek a törvényszegések elkövetésében.

Mert a későbbi korok gyermekei közül ugyan ki tudna Semiramis feslett életéről vagy Sardenapalos és Nero féktelen őrjöngéséről, ha emléküket nem hagyták volna ránk az akkori írók, s nem írták volna meg mindazt, ami történt — csupaszon és emléktelenítetten.

Géczi János: Anekdota. Tiltott Ábrázolások Könyve.

Különben nem lesz haszontalan ez a beszámoló azok számára sem, akikkel netán hasonlóan bánnak el majd kényuraik, hiszen a balsorstól sújtottak azzal szoktak vigasztalódni, hogy nem csak őket veri a fátum; ha a szerencsétlenség folytán más nem jut is a számukra, mindig láthatnak egy leánderszendert — melyet jobb körülmények között csupán a méhészek ismernek —, amely óvatosan bemászik a kaptárba, megkeresi a legfrissebb illatos sejtet, és részegre szívja magát.

Elmondom, mert anélkül érthetetlen minden további, Belisarios alávaló tetteit, azután pedig ismertetni fogom, ugyanazzal a módszerrel, ahogy az átkozott és megsemmisült históriámban végeztem volt el, Justinianus és Theodóra valamennyi bűnét is.

Belisarios bodzaszemű felesége, akiről már előző munkámban szóltam — ha még nem olvastad, barátom, és nem nézhetsz be emlékképeid maszatos ablakán, akkor többé már sosem teheted — nagyapja és apja után szőröltözetű öszvérhajcsároktól származott, akik Bizáncban és Thesszalonikében űzték bűzhödt foglalkozásukat. Anyja csörgődobbal kellemkedő színházi szajha volt. Mondták, egyáltalán nem véletlenül született Philippiben, ahol a város fölé húzódó hegyen vadon tenyésznek a frígek, lűdek, perzsák és a régi görögök kedvelt, százszirmú rózsái; e növényekre jellemző, hogy ugyanabban az ágyásban nagy fejű anekdota a féregről illatos, illetve csökött sziromkoszorús és szagtalan virág anekdota a féregről együtt, és sosem lehet előre tudni, melyik bokron milyen lesz.

Kutyát, azt semmiképp! II. - Kutyatár

Belisarios felesége, mivel minden élőlényt meghatároz az, anekdota a féregről környezetből származik, felemás lény volt: testében inkább a nagy virágú és piros, lelkében viszont a szagtalan rózsához hasonló.

Elsajátítván azokat az ismereteket, amelyekre szüksége volt, később — számos gyerek anyjaként — Belisariosnak lett törvényes bár a hüvelyébe felcsúsztatott, a timsó anekdota a féregről hatása miatt abban áztatott vereshagyma levelének nyúzata jóvoltából szűz felesége. Eleve eltökélte, hogy férjéhez kezdettől fogva hűtlen lesz, a lehalászott hal is ilyen a tengerhez; persze házasságtörését, miként testét a polip kibocsátott, fekete váladékával, igyekezett eltitkolni.

Nem mintha szégyellte volna a megszokott és nemcsak jól jövedelmező, de kéjeket is nyújtó foglalatosságot, és csöppet sem tartott házastársától hiszen semmiért nem érzett szégyent, a férjét meg mindenféle varázslással uralma alatt tartotta ; attól viszont rettegett, hogy megbüntetné a császárné.

1. Tojásféreg tünetei
2. Légyparazita sündisznó
3. Mikszáth Kálmán művei II. ELBESZÉLÉSEK, ANEKDOTÁK, FORDÍTÁSOK, TÖREDÉKEK

Theodóra valóban gyűlölte őt, és acsarkodott ellene. Kényes ügyekben tett szolgálataival azonban magához szelídítette a császárnét: először is eltetette láb alól Silberiost; azután megbuktatta a kappadókiai Jóannést — mindezt már elmondtam korábban. Ekkor már nem félt, nem is titkolózott, és nem riadt vissza semmiféle bűntől. Anekdota a féregről a kontakionban, ebben az énekekre, strófákra osztott költeményben, amelynek a ritmusát, a görög nyelvű költészetben először, a hangsúlyos és a hangsúlytalan szótagok váltakozása adja, a versszakok pedig különböző hosszúságú sorokból épülnek fel — úgy alakult és fejlődött Belisarios törvényes hitvesének és Theodórának a kapcsolata.