A monociták megnövelték a parazitákat

Osztályozásuk[ szerkesztés ] A humán interferonokat receptoruk szerkezete alapján három csoportba sorolják. Az interleukin IL; egy másik citokin gátolja az I. Szekréciójának zavara gyulladásos és autoimmun betegségekhez vezethet. A vírusfertőzések során játszanak fontos szerepet. Funkciójuk[ szerkesztés ] Valamennyi interferon közös tulajdonsága, hogy antivirális hatásuk van és az immunrendszer bizonyos funkcióit képesek befolyásolni.

Állatokban kimutatták, hogy I. Miután a vírus megfertőzött egy sejtet, nagyszámú új vírusrészecske virion készül, amelyek kikerülnek a sejt környezetébe. A fertőzött sejt azonban interferonokat bocsát ki, amelyek szomszédait felkészítik a vírusok fogadására.

Hatásukra egy protein-kináz enzim foszforilálja az eIF-2 fehérjét, amely erre komplexet képez az eIF2B proteinnel, amely gátolja a sejt fehérjeszintézisét, így annak lehetőségét, hogy a vírus szaporodhasson. Az interferon szintén bekapcsolja az RNáz L enzimet, amely lebontja a sejt RNS-tartalmát: mind a sajátot, mind a vírusét.

Ezenkívül több száz antivirális vagy egyéb hatású fehérje génjét közös nevükön interferon-stimulálta gének, ISG-k is bekapcsolhatja. Az MHC II pedig a helper T-sejteket indukálja a fertőzés elleni citokinek további interferonok és interleukinek termelésére. Egyes interferonok pl.

IFN-γ közvetlenül is képesek aktiválni az immunrendszer sejtjeit a makrofágokat és természetes ölősejteket.

Az interferonok termelődését többnyire a különböző vírus- vagy baktériumspecifikus molekulák jelenléte indítja be. Ilyenek lehetnek a virális glikoproteinek, RNS-ek, a baktériumok endotoxinjai lipopoliszacharidjai vagy ostorai, továbbá a bakteriális DNS-re jellemző CpG motívumok.

Férgek és fejbőr interferonokat pl. IFN-γ a sejtosztódást elősegítő mitogének is indukálják.

Bizonyos egyéb citokinek interleukin-1interleukin-2interleukintumornekrózis faktor alfa és a kolóniastimuláló faktor szintén beindítják az interferonok produkcióját. Megakadályozhatják a sejten belüli szignál továbbjutását, miután az interferon kapcsolódott a receptorához.

Interferon

Az interferonszignált pl. Gátolhatják az interferon által aktivált fehérjék működését. Telaprevir együttesével. A mellékhatások hőemelkedés, fáradtság, fejfájás, izomfájdalom, görcs, szédülés, hajhullás, levertség lehetnek. Az injekció helye kipirulhat, megkeményedhet és fájhat.

Az interferonterápia immunszupresszióval a monociták megnövelték a parazitákat neutrofil fehérvérsejtek megfogyatkozásával járhat, így egyes fertőzések szokatlan módon manifesztálódhatnak. Sikerült azonosítaniuk a védekezési folyamatot koordináló fehérjét, amelyet interferonnak neveztek el. Ezeket az eredményeket számos későbbi kutatás és tanulmány is megerősítette.